:(

Kedves olvasóim....van egy rossz hírem abba hagyom ezt a blogot....Mivel átolvastam és egy nagy darab SZAR és rájöttem, hogy nekem is TSes törit kellene írnom szóval elkezdtem eggyet:)Ami az ÉN véleményem szerint nem szar:)Senki még te se Zsonikám(: nem tud vissza tartani bocsánatot kérek attól akinek ez a történet tetszett(bár nem hiszem, hogy olyan sokan lennétek)Szóval viszlát és könyrögök*térden állva könyörög*nézzétek meg az újjat:
www.noxoblogja.blogspot.com

bágyadt puszi:noxo

Köszönööm(LL)BOCSÁNAAAT:'''O

Hali.

Zsonimm!!!!!!!!!!!Nem tudom, szavakba fogalni amit érzek:(:(Én, mérges voltam rád pedig rengeteget segítettél:''(((ŁŁ)Nagyonagyon köszönöm a rövid történetet és a rengeteg segítséget!!!:'''(
Bocsánat , hogy megbántottalak.Remélem tetszett a 7.fejezet:(:
És mégegyszer bocsánat nagyon sajnálom:(:(

                       Az a bizonyos nap

[Emmett szemszöge]

Szép, nyári nap volt, azaz Rosebabynál és Alicenél ez vásárlást jelent, bezárva egy plázába senki nem veszi észre, hogy csillognak.-Szia, édes-nyomott egy csókot számra Rose.-Szia-dörmögtem, nem volt ínyemre, hogy elmegy.Küldött egy mosolyt felém majd el is indult.Én ledobtam magam az egyik kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.De nem igazán figyeltem rá, a gondolataim valahol messze jártak, miközben ezekre gondoltam elkezdtem vigyorogni majd kopogtatást hallottam.Csak én voltam itthon, és én se vártam senkit.Egy pillanat alatt az ajtónál termettem.Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre egy gyönyörű szőke hajú vámpír volt az ajóban.Bejöhetek?-lágy, de mégis erőteljes hangja volt.-Persze, de én nem ismerlek és rajtam kívűl senki sincs itthon...-Oh, nem baj, Tanya Denali-nyújtott kezet.-Oh, a híres Tanya, hallottam rólad, Edwardtól, és már Kateval, meg a többiekkel is találkoztam.-Rendben...-Öhm, nem csinálunk valamit?-De, gyere tv-zünk.-láttam, hogy kellettlenül de bólintott.Ismét levetettem magam, a tv elé és bámultam ki a fejemből.Úgy 5 perc múlva megszólalt.-Nem beszélgetünk inkább?-De-vágtam rá de fogalmam se volt, hogy miről beszéljünk.-Tudod, egyszer amikor Bellapicsa..-itt elröhögtem magam és ő is zavartan lkezdett nevetgélni.-Na, szóval Bella-óriási undorral mondta ezt a szót.-Amikor jött, akkor mint tudod, Edward eljött hozzánk Alaszkába.És, nos én hallottam, rólad, megképet is mutattak és rögtön beléd estem.Szóval Edwarddal, csak azért kezdtem ki mert tudtam, hogy te ön szántadból nem jössz el Alaszkába, szóval az volt a tervem, hogy össze jövök Edwarddal és egyszer nektek úgyis el kell jönnötök családtagotok esküvőjére, szóval akkor elcsábíthatlak-itt abba hagyta.-Hmm, cseles ,folytasd.-Hát, már nincs mit mondanom-azzal felállt ülembe ült és elkezdte csókolgatni a fülem.[XDDD]Nagyon jó érzés volt, szép lassan karjaimat derekára fontam és elkezdtem a hátát simogatni.Ajkai az ajkamat szemelték ki és lesapott rá.Szenvedélyesen csókolt, de úgy éreztem nem tudok betelni az illatával, a csókjával egyre csak csókoltam olyan hévvel, hogy magam se tudtam le tudok-e állni valamikor.De éreztem, hogy nem.Egy mozdulattal ltéptem a ruháját majd ő is így tett.Elkezdtem csókolgatni hibátlan mellkasát és ő is így tett.Majd elkezdtük.Sokkal intenzívebb érzés volt mint Rose-val.Rosaliet is nagyon szeretem de ennyire nem jó vele.Mind kettőnk torkából nygés tört fel annyira élveztük egymást.MIkor végeztünk meztelenül felültünk és gyengéden tapizni kezdtük egymást.-Szeretlek-majd ismét egy szenvedélyes csókot kezdtünk.-Én sokkal jobban-majd olyan szenvedélyes csókot kezdett, hogy újból elkezdtük előlröl....


Írta:Zsonii 
Még egyszer nagyonagyonagyonagyon köszönömm zsonimm♥ 

Nagyon hülye voltam:(:(Imádlak<3333333Rengeteg hálaa:DKöszönök mindent♥~Legjobbarii(L)(örökre:$$)          puxXx_(rengeteg zsoniinak, hogy megbocsásson(:)noxo♥♥ 

7.fejezet

 Haliii^^

Na elkészültem vele és köszi a 2komit:DD[XD]

 Lépésről lépésre Elena egyre inkább izgult ahogy közeledett. Fekete blézer volt rajta, egy kicsit más, mint a többi fiún, elegánsabb, és fehér kasmír pulóvert viselt alatta. Ott állt, mozdulatlanul, nem izgett - mozgott, egy kicsit távolabb, az őt körülvevő csoporttól. És bár csak a profilját látta, látta, hogy nem volt rajta a szemüvege. Levette őket foci közben, természetesen, de ő soha nem látta közvetlen közelről nélkülük. Úgy érezte magát, szeleburdin és izgatottan, mintha ez lenne a színészkedés és a leleplezése ideje. A vállára összpontosított, majd az álla vonalára, aztán a fiú felé fordult. Abban a pillanatban, Elena tudatában volt annak, hogy szép volt. Ez nem csak a ruha, vagy a haja miatt történt. Szép volt az egészben: karcsú, birodalmi, valami selyemből és a belső tűzből. Meglátta ajkának egy részét, reflexszerűen, majd felnézett a szemébe. - Hello! – Ez a saját hangja volt, nyugodt és magabiztos? A fiú szeme pedig zöld. Mint a tölgy zöld levelei a nyáron. - Jól érzed magad? – kérdezte Elena. Már jól vagyok. Stefan nem mondta, de Elena tudta, hogy mit is gondol. Látta abból, ahogyan bámult rá. Elena soha nem volt ennyire biztos az erejében. Kivéve, hogy Stefan valójában nem úgy nézett ki, mintha nagyon jól lenne, Stefan lesújtottan nézett, fájdalmasan, mintha nem bírna ki még egy percig. A zenekar belekezdett, egy lassú számba. Még mindig őt bámulta, beitta őt. Zöld szemei sötétedtek, feketék lettek a vágytól. "Szeretnél táncolni?" mondta halkan a lány. Én a tűzzel játszom, valamit nem értek, gondolta hirtelen. És abban a pillanatban rájött, hogy megijedt. A szíve hevesen kezdett verni. Olyan volt, mintha azok a zöld szemek beszéltek volna egy részéről, amit eltemetett mélyen a felszín alá, és az a része, ordított, a fiú "veszélyes". Néhány ősi ösztön azt mondta neki, hogy fusson, meneküljön. De ő nem mozdult. Olyan erővel, hogy szörnyű volt, ő ott tartotta. Ez ellenőrizhetetlenné vált, gondolta hirtelen. Akármi is történik itt, neki túl sok volt, hogy megértse, nem volt semmi normális, vagy épelméjű magyarázat. De most már nem volt megállás, és miközben rémült is volt, szórakoztató is. Ez volt a legintenzívebb pillanat, amit valaha is tapasztalt egy fiúval, de semmi sem történt. Ő csak nézett rá, mintha hipnotizálná, és ő nézett vissza, miközben az energia vibrált köztük, mint a hőhullám. Látta, hogy a fiú szeme sötétebb lesz, legyőzte, és érezte, hogy a szíve vadul ver, ahogy a fiú lassan kinyújtotta az egyik kezét. És akkor mindennek vége lett.- Miért, Elena, milyen édesen nézel ki. - mondta egy hang, és Elena víziója arannyal vegyült. Caroline volt az, szőke haja gazdag és fényes volt, bőre cserzett, tökéletes bronz. Béna, színarany ruhát viselt, hogy mutassa a hihetetlenül merész összeget és tökéletes bőrét. Ő karon fogta Stefan-t és lustán mosolygott fel rá. Lenyűgözők voltak együtt, mint egy pár nemzetközi modellek a proli iskolai táncon, fényőző és sokkal kifinomultabb, mint bárki más a szobában. - És ez a kis ruha, olyan szép vagy. - folytatta Caroline, míg Elena elméje automatikusan futott. Ahogy a Stefan-ra lazán kapcsolódó kar tulajdonosa mindent elmond neki: hogy Caroline az elmúlt hetekben vele ebédelt, és az összes többi időt is együtt töltötték: Mondtam Stefan-nak, egyszerűen szükségem
van egy pillanatnyi szünetre, de nem fogunk sokáig maradni. Szóval, ha nem bánod, ha megtartom magamnak ezt a táncot? Elena furcsán nyugodt volt, most agya üresen zümmögött. Azt mondta, nem, persze ő nem bánja, és figyelte, ahogy Caroline elmegy, egy szimfónia aranybarna és arany. Stefan ment vele. Körbe nézett az arcok körül, Elena elfordult, és Matt jött vele szembe. - Te tudtad, hogy ő vele jön. - Tudtam, hogy a lány vele akar jönni. Ő követte őt dél körül, és iskola után, és valahogy a lány rákényszeríttette magát. De… - Értem. - Még mindig tartott a furcsa, mesterséges nyugodalma, ő ellenőrizte a tömeg, és látta, hogy Bonnie közeledik hozzá, és Meredith elhagyja asztalát. Ezek szerint ők is látták akkor. Valószínűleg már mindenki látta. Egyetlen szó nélkül ott hagyta Matt-et, feléjük indult, ösztönösen a lányok pihenő szobájába. Ez tele volt testekkel. Meredith és Bonnie elmondták megjegyzéseiket és észrevételeiket miközben, aggodalommal nézték őt. - Láttad azt a ruhát? - mondta Bonnie, Elena titokban az ujjait szorította. - Az elején pillanatragasztónak kellett megtartania. És mit viselnek a következő táncon? Celofánt? - Folpackot. - mondta Meredith. Halkan tette hozzá. - Jól vagy? - Igen. - Elena látta a tükörben, hogy a szeme túl fényes, és hogy volt egy színes, égő folt az arcán. A lány kisimította a haját, és elfordult. A terem kiürült, így egyedül maradtak. Bonnie haszontalanul idegeskedett, a flitterei meghajoltak a derekán. - Lehet, hogy nem is olyan rossz dolog, elvégre, - mondta csendesen. - Úgy értem, még nem gondolt másra, csak ezen héten. Majdnem egy hónap alatt. És lehet, hogy így a legjobb, és akkor átléphetsz most más dolgokra helyette… nos, üdvözöld őket. Te is fiam, Brútusz? - gondolta Elena. - Nagyon köszönöm a támogatását. - mondta ki hangosan. - Most, Elena, ne légy ilyen. – Meredith közbe vágott: - Ő nem akar bántani, ő csak azt hiszi, … - És azt hiszem, így gondolod? Nos, rendben. Akkor megyek, és keresek magamnak néhány más dolgot, hogy tovább lépjek. Hasonlóan néhány más legjobb barátot. - Elhagyta őket, és mindketten nézetek utána. Kívül, az örvénylő a színek, és a zene vetette körül. Fényesebb volt, mint valaha is bármilyen tánc előtt. Táncolt mindenki, nevetve túl hangosan, flörtöl minden fiú az útjában. Valaki hívta, hogy jöjjön fel, és megkoronázták. Ott állt a színpadon, lenézett a pillangó-fényes figurákra. Valaki adott neki virágot, valaki egy strasszos diadémot tett a fejére. Tapsoltak. Az egész, mintha egy álom lett volna. A lány flörtölt Tyler-rel, mert ő volt a legközelebb, mikor lejött a színpadról. Aztán eszébe jutott, amit ő és Dick tette Stefan-nal, s kitört egy rózsát a csokrából és oda adta neki. Matt kereste kívülről, a szája feszes volt. Tyler elhagyott párja majd nem sírt. A lány érezte az alkoholt maga mellett, és Tyler leheletében, és az arca piros volt. Barátai voltak körülötte, kiabáló, nevető tömeg, és látta, hogy Dick valamit, egy barna papírzacskóból a puncsos poharába önt. Soha nem volt ezzel a csoport azelőtt. Üdvözölték őt, csodálták őt, a fiúk a versengtek a figyelméért. Viccek repültek oda-vissza, és Elena nevetett akkor is, ha nem volt semmi értelme. Tyler karja körözött a derekán, és ő csak nevetett nehezebben. A szeme sarkából látta, Matt rázza a fejét, és elmegy. A lányok egyre visítottak, a fiúk lármáztak. Tyler nedves orra volt a nyakán. - Van egy ötletem. - s bejelentette a csoportnak, szigorúbban átölelve Elena-t. – Menjünk valahova máshova, ahol több az élvezet.Valaki azt kiáltotta: - Mint szólnál, Tyler? Apád háza? Tyler mosolygott, egy nagy, részeges, meggondolatlan vigyorral. - Nem, úgy értem, ha valahova, ahol ott tudjuk hagyni a jelünket. Mint a temetőben. A lányok nyüszítettek. Könyökével a fiúk egymást böködték hamisan. Tyler párja még mindig ott állt a körön kívül. - Tyler, ez őrültség. - mondta, a hangja magas és vékony volt. - Tudod, hogy mi történt, hogy az öregember. Én nem megyek oda. - Nagyszerű, akkor, te itt maradsz. - Tyler kulcsokat halászott ki a zsebéből, és intett a többieknek, hogy kövessék. - Ki nem fél? - mondta. - Hé, én is megyek. - mondta Dick, és egyhangúlag jóváhagyta a kórusa. - Én is. - mondta Elena, világosan és dacosan.Rámosolygott Tyler-re, s aki gyakorlatilag megfordította őt és a lábát. És akkor ő és Tyler lettek a vezetői a zajos csoportnak, kiléptek a parkolóba, ahol mindnyájan beültek autóikba. És aztán Tyler lehúzta kabriója tetejét, a lány bemászott mellé, Dick és egy lány, akit Vickie Bennett-nek hívtak, a hátsó ülésre ültek. - Elena! - kiabálta valaki, messze, a kivilágított ajtóban az iskolából. - Indulj! - mondta Tyler-nek, levette a tiaráját, és a motor életre kelt. A kerekek égtek, ahogy elindultak a parkolóban, és a hővös éjszakai szél fújt Elena arcába. Bonnie a táncparketten volt, becsukott szemmel, hagyta, hogy a zene átjárja. Amikor kinyitotta a szemét egy pillanatra, Meredith hívogatta kívülről. Bonnie tolakodása ellen lázadoztak, de mivel a gesztusok egyre makacsabbak voltak, a lány a szemét forgatta fel és Raymond és engedelmeskedett. Raymond követte. Matt és Ed voltak Meredith mögött. Matt mogorván. Ed kényelmetlenül. - Elena elment. - mondta Meredith. - Ez egy szabad ország. - mondta Bonnie. - Elment Tyler Smallwood-al. - mondta Meredith. - Matt, biztos vagy benne, hogy nem hallottad, hová mennek? Matt megrázta a fejét. - Én inkább azt mondanám, megérdemli bármi is történik, de ez az én hibám is, valamilyen módon. - mondta zordan. - Azt hiszem, hogy el kéne menni utána. - Itt hagyni a táncot? - mondta Bonnie. Úgy nézett Meredith-re, akinek a szája nem ígért jót. - Én ezt nem hiszem el. - mormogta dühösen. - Én nem tudom, hogyan fogjuk megtalálni őt. - mondta Meredith - de mennünk kell megpróbálni. - Majd hozzátette, furcsán, tétova hangon. - Bonnie, te nem tudod véletlenül, hol van, ugye? - Mi? Nem, persze hogy nem, én már táncoltam. Azt hallottad, nem igaz: hogy mi megyünk táncolni? - Te itt maradsz Ray-el. - mondta Matt Ed-nek. - Ha ő visszajön, mondd meg neki, hogy kint keressük. - És, akkor jobb lesz, ha mi most megyünk. -mondta Bonnie kelletlenül. Megfordult, és azonnal berohant egy sötét blézerért. - Nos, bocsáss meg. - csattant fel, felnézett, és látta, Stefan Salvatoret. Egy szót sem szólt, amint ő és Meredith és Matt elindult az ajtó felé, egy szerencsétlen kinézetű Raymond-ot és Ed-et maguk mögött hagyva.  A csillagok távoli, jeges, fénye volt a felhőtlen égen. Elena érezte őket. Részben ő nevetett, és Dick, Vickie és Tyler kiabált, felette ordított a szél, de részben távolból figyelte. Tyler leparkolt félúton a domb és a romos templom között, kialudtak a fényszórók, mert mind kiszálltak. Bár volt néhány autó mögöttük, amikor elhagyták az iskolát, akkor úgy tűnt, hogy ők az egyetlenek, akik bármit tehetnek a temetőbe. Tyler kinyitotta a csomagtartót, és kihúzott hat csomagot. – Több jut nekünk. - Felajánlotta egy sört Elena-nak, aki megrázta a fejét, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a beteg érzést gyomrába. Úgy érezte, hogy itt minden rossz volt, de nem akarta most beismerni. Másztak a lobogó kőúton, a lányok tántorogtak a magas sarkúba, és a fiúkra támaszkodtak. Amikor elérték a tetőt, Elena-nak elállt a lélegzete, és Vickie halkan sikoltott. Valami nagy és piros volt, és csak lebegett a látóhatár fölött. Eltartott egy pillanatig, míg Elena észre vette, hogy valójában a Hold. Olyan volt, nagy és irreális, mint egy tudományos-fantasztikus filmben, és a duzzadt tömeg tompán izzott beteges fénnyel. - Mint egy nagy rohadt tök. - mondta Tyler, és dobott felé egy követ is. Elena ragyogóan mosolygott fel rá. - Miért nem megyünk be? - mondta Vickie, fehér kezével a templom üres ajtajára mutatott. A legtöbb a tetőcserép leesett, bár a harangláb még mindig érintetlen volt, egy torony nyúlt a magasba fölöttük. Három fal még állt, a negyedik csak térdig érő volt. Mindenütt törmelék halmok voltak.Fény villant: Elena arcára, döbbenten megfordult, Tyler egy öngyújtót tartott a kezébe. Vigyorgott, megmutatva erős, fehér fogait, és így szólt: - Kell az öngyújtóm? Elena nevetése volt a leghangosabb, ahogy felfedezte nyugtalanságát. Elvette az öngyújtót, hogy megvilágítsa vele a sírt a templom oldalában. Nem olyan volt, mint bármely más sír a temetőben, de az apja azt mondta, hasonló dolgokat látott Angliában. Úgy nézett ki, mint egy nagy kő doboz, elég nagy a két embernek, két fekvő, nyugalomban lévő márványszobor a fedelén. - Thomas Keeping Fell és Honoria Fell - mondta Tyler, pompás mozdulattal, mintha idegenvezető lenne. – Az öreg Thomas, állítólag ő alapított Fell's Church-t. Bár valójában a Smallwoods-k is ott voltak abban az időben. A Dédapám ük-ük-nagyapja a völgyben élt, Drowning Creek-nél… - …amíg meg nem ette a farkas. - mondta Dick, és hátravetette a fejét, a farkast utánozva. Aztán böfögött. Vickie kuncogott. Bosszúság suhant át Tyler szép arcán, de ő kikényszeríttet egy mosolyt. - Thomas és Honoria olyan sápadt. - mondta Vickie még mindig vihogva. - Azt hiszem, amire szükségük van, egy kis szín. - Ő kikeresett egy rúzst a táskájából, és elkezdett szőrzetet rajzolni a fehér márvány száját a nő szobrának, viaszos skarlátvörös rúzs. Elena egy szúrást érzett. Amikor gyermek volt, a lányt mindig is lenyőgözte a sápadt hölgy és a sír, ahogy feküdt, csukott szemmel, keze összehajtva saját mellén. És miután szülei meghaltak, azt gondolta, hogy úgy feküdtek egymás mellett, mint a szülei a temetőben. De ő tartotta az öngyújtót, míg a másik lány egy rúzzsal bajuszt és bohóc orrot rajzol Thomas Fell-nek. Tyler nézte őket. - Hé, ők talpig fel vannak öltözve, pedig nem mennek sehová. - Kezét a kő tetejének szélére tette, és támaszkodott rá, igyekezett oldalra fordítani. - Mit szólsz hozzá Dick, akarok adni nekik egy éjszakát a városban? Talán még jobb lenne a városközpont? - Nem. - gondolta Elena felháborodva, amint Dick röhögött és Vickie kiáltott a nevetéstől. De Dick már Tyler mellett volt, felkészült és elkapta a sarkát, kezét a kő fedelére tette. - Háromra. - mondta Tyler, és visszaszámolt. - Egy, kettő, három. Elena a szemét a rettenetes bohóc-szerű Thomas Fell-re szegezte, amint a fiúk izma a ruha alatt megfeszült, és felnyögtek. Nem tudták megmozdítani a fedőt egy hüvelyknyit se. - Ezt az átkozott dolgot csatolni kell valahogy, mondta Tyler és dühösen elfordult. Elena kicsit megkönnyebbülten érezte magát. Véletlenül nekidőlt egy kőnek, ami a sír fedelét támogatta, és amikor ez történt… Hallotta, hogy a kő siklását, és érezte, hogy a fedél a bal keze alatt egyszerre megmozdul. Távolodik tőle, és ő elvesztette az egyensúlyát. Az öngyújtó lobogott, és a lány felsikoltott, és megint sikoltozott, és megpróbálta tartani a lábát. Ő átesett a nyitott síron, és jeges szél zúgott körülötte. Sikoly csengett a fülében. És aztán már kint volt, a holdfény elég világos volt, hogy látta a többieket. Tyler elkapta. Vadul nézett körül. - Megőrültél? Mi történt? - Tyler remegett. - Megmozdult! A fedél megmozdult! És kinyílt, és én nem is tudom, én majdnem beleestem. Hideg volt… A fiúk nevettek. - Szegény baby csak ideges. - mondta Tyler. - Gyere, Dicky fiú, akkor nézzük meg. - Tyler, nem… De ők bementek. Vickie lógott az ajtóban, nézte, míg Elena megborzongott. Tyler intett neki az ajtóból. - Nézd, - mondta, - amikor vonakodva belépett. Felgyújtották az öngyújtót, és fiú fent tartotta Thomas Fell márvány mellkasán. - Még mindig alkalmas és csinos, mint a hiba a szőnyegen. Látod? Elena lenézett a tökéletes összhangú fedőre és sírra. - Ez nem mozdult. Majdnem beleestem, mert… - Persze, amit mondasz, baby. - Tyler karjait a lány köré fonva, összekulcsolva hátán. Úgy nézett ki, hogy Dick és Vickie ugyanabban a helyzetben voltak, kivéve, hogy Vickie, becsukott szemmel nézett, mintha élvezné. Tyler dörzsölte erős állát a lány hajába. - Szeretnék vissza menni, táncolni, most. - mondta határozottan. Egy kis szünetet tartott a dörzsöléssel Tyler. Aztán sóhajtott, és azt mondta: - Persze, bébi. - Úgy nézett Dick-re és Vickie-re. – És mi van veletek? Dick elvigyorodott. - Még maradjunk itt egy ideig. - Vickie kuncogott, a szeme még mindig csukva. - Oké. – Elena csodálkozott, vajon hogyan is fognak visszajönni, de hagyta, hogy Tyler kivezesse ıt. Miután ahogy kiértek, ő megállt. - Nem akarok elmenni anélkül, hogy egy pillantást vetnék
nagyapám fejfájára. - mondta. - Ó, gyerünk, Elena. - mondta, mikor tiltakozni kezdett. - Ne bántsd meg az érzéseimet. Be kell látnod, ez családi büszkeség és öröm. Elena rámosolygott, bár gyomra olyan volt, mint a jég. Talán ha ő vidám, akkor elviszi innen. – Rendben. - mondta, és a temető felé indult. - Nem arra. Erre. - És a következő pillanatban ő vezette őt le a régi temető felé. - Minden rendben, becs szó, nem messze az úton. Nézd, ott, látod? - Mutatott valamit, ami ragyogott a holdfényben. Elena zihált, az izmai megfeszítették a szívét. Úgy nézett ki, mintha egy óriási, kerek kopasz fej állt volna ott. És nem tetszett neki, hogy itt minden, többek között a kopott és ferde gránit kövek évszázados múlttal rendelkezik. A ragyogó holdfény öntött furcsa árnyékokat, és mindenütt áthatolhatatlan sötét lyukak. - Az az, amelyiknek egy óriási labda van a tetején. Nem kell félned semmitől. - mondta Tyler, s magával húzta, le az útról, egészen a ragyogó sírkőig. Ez vörös márványból készült, és az óriási labda tetején emlékeztette őt a dagadt holdra a láthatáron. Most, hogy ugyanazt a hold sütött le rájuk, fehér, mint Thomas Fell fehér keze. Elena nem tudta visszatartani a borzongását. - Szegény baby, fázol. Gyere, felmelegítelek. - mondta Tyler. Elena megpróbálta eltolni magától, de ő túl erős volt, a karjába fonta, és húzta maga felé. - Tyler, én menni akarok, én menni akarok most… - Persze, bébi, megyünk. - mondta. De először föl kell, hogy melegítsünk. Olyan hideg vagy. - Tyler, állj! - mondta. Karjai körülötte eddig csak bosszantó volt, korlátozta, de most sokkolta, érezte a kezét a testén, tapogatta a csupasz bőrét. Soha életében nem volt Elena ilyen helyzetben, mint ez, messze a segítség. A lánynak hegyes sarkú bőr lakkcipő volt lábfején, de a fiú elkerülte azt. "Tyler, vedd le rólam a kezed." - Gyerünk, Elena, ne légy ilyen, csak azt akartam, hogy felmelegedj egészen… - Tyler, eressz el! - a lány fuldoklott. Megpróbálta kiszabadítani magát tőle. Tyler megbotlott, és aztán teljes súlyával a lányra esett, megzúzódott a kusza borostyántól és gyomnövényektől a földön. Elena beszélt kétségbeesetten. - Megöllek, Tyler. Komolyan mondom. Szállj le rólam. Tyler próbálta leteperni, kuncogott hirtelen, a végtagjai nehezek és koordinálatlanok voltak, szinte használhatatlan. - Ó, gyerünk, Elena, ne légy bolond. Csak fel akarlak melegíteni téged. Elena a Jéghercegnő, felmelegíteni… Most már felmelegedtél, ugye? Aztán Elena érezte a száját, forró és nedves volt az arcán. A lány még mindig alá szorult, és a lucskosan megcsókolta lefelé a torkán. Hallotta, a ruha szakadását. - Hoppá. - motyogta Tyler. – Bocsi… ezért.Elena elfordította a fejét, és szája találkozott Tyler kezével, ami ügyetlenül simogatta az arcát. A lány kicsit belemélyesztette a fogait, a húsos tenyerét. A lány keményen harapott, érezte a vért, hallotta Tyler fájdalmas nyivákolását. Elrántotta a kezét. - Hé, mondtam, hogy sajnálom! - Tyler nézte sértett, csonka kezét. Aztán az arca elsötétült, ahogy még mindig bámulta, és ökölbe szorította a kezét. Ez az, gondolta Elena egy rémálom nyugalmával. Ő meg engem ütni, vagy megölni.Ő is felkészült az ütésre. 
         Stefan volt megállt egy lépésre a temetőtől, mindene felkiáltott ellene. Legutóbb, az öreg emberes éjszakán volt itt. Horrorként élte át újra az emléket. Szeretett volna esküdni rá, hogy amikor eleresztette az embert a híd alatt, nem vette el elég vérét, hogy kárt tegyen. De minden éjszaka után, az erő hulláma zavaros, megzavarodott. Ha volt energia hullám egyáltalán. Lehet, hogy már a saját fantáziája játszik vele. Furcsa dolgok történhetnek, ha irányításra lesz szüksége. Becsukta a szemét. Amikor hallotta, ahogy az öregember kórházba közel van a halálhoz, sokkolták a szavak. Hogy is engedhette el ennyire magát? Ölni, majdnem, mikor még soha nem ölt, mivel… Nem engedte magát bele gondolni. Most már ott áll a temeő kapuja előtt az éjféli sötétben, semmit sem akart annyira, mint megfordulni és elmenni. Visszamenni a buliba, ahol elhagyta Caroline-t, a hajlékony, napon lebarnult lényt, aki teljesen biztonságban volt, mert semmit sem jelentett neki. De nem tudott visszamenni, mert Elena a temetőben volt. Érezte őt, és érezte, hogy szenvedése egyre fokozódik. Elena a temetőben volt, és bajban van, és neki meg kellett találnia. Ő félúton volt a dombon, amikor a szédülés eltalálta. Megtántorodott, küzdött a templom ellen, mert ez volt az egyetlen dolog, amit a középpontban tudott tartani. Szürke köd hullámai söpörtek végig az agyában, és küzdött, hogy mozogjon. Gyenge, de annyira gyenge. És tehetetlen ezzel a puszta erővel. szemben.Szüksége volt… mennie kell Elena-hoz. De gyenge volt. Ő nem lehet… gyenge… ha segíteni akar Elena-n.  Szüksége volt… A templom ajtaja ásított előtte.  Elena látta, a hold alatt Tyler bal vállát. Furcsa volt, ez lesz az utolsó dolog, amit valaha látott, gondolta. Sikoly tört fel a torkán, a félelem elfojtott. És akkor valami felkapta Tyler-t, és neki dobta nagyapja fejfájának. Ez volt az, amire Elena várt. A lány az oldalára gördült, lihegve, egy kézzel kapaszkodott szakadt ruháiba, a másik kezével tapogatózott egy fegyver után. Nem is kell. Valami megmozdult a sötétben, és látta azt a személy, aki leszedte róla Tyler-t. Stefan Salvatore. De ez, az a Stefan volt, akit ő még soha nem látott: finom-különleges arca fehér volt, tele hideg dühvel, és volt egy gyilkos fény a zöld szemében. Anélkül, hogy mozgott volna, Stefan-ból áradt a düh és a fenyegetés, hogy Elena azon kapta magát, hogy jobban fél tőle, mint ahogy Tyler-től félt.- Amikor először találkoztunk, tudtam, hogy sose tanultál viselkedni. - mondta Stefan. - Hangja lágy, hideg és fényes, és valahogy Elena szédült tőle. Nem tudta levenni róla a szemét, miközben Tyler felé indult, aki megrázza a fejét, és kábultan kezd felkelni. Stefan úgy mozgott, mint egy táncos, minden mozdulat egyszerű és pontosan szabályozott. - De azt nem sejtettem, hogy a jellemed ennyire elmaradott. Megütötte Tyler-t. Nagyobb fiú volt elérte végre izmos kezét, és Stefan megütötte szinte gondatlanságból az arc oldalán, mielőtt a másik a kezét használhatta volna. Tyler repült egy másik fejfának. Ő lihegve talpra állt, a szeme fehér volt. Elena látta, hogy vér szivárog az orrából. Aztán megvádolta. - Egy úriember nem kényszeríti a társaságát senkire. - mondta Stefan, és kiütötte őt félre. Tyler ismét beesett burjánzó gyomok és a vadrózsa közé. Ezúttal lassabban állt föl, és vér folyt mindkét orrából és szájába. Úgy fújt, mint egy rémült ló, amit rávetette magát Stefan-ra. Stefan megragadta Tyler kabátja elejét, örvény vette őket körül, és elnyelte a hatását a gyilkos rohanás. Megrázta Tyler-t kétszer, keményen, míg a nagy, izmos öklével őrült szélet kevert körülötte, nem tud csatlakozni. Aztán hagyta Tyler-t egy cseppet. - Nem sért meg egy nőt. - mondta. Tyler arca eltorzult, a szeme forgott, de megragadta Stefan lábát. Stefan talpra rántotta őt, és megrázta újra, és Tyler bénán ment, mint egy rongybaba, a szeme forgott. Stefan folytatta a beszédet, kezében a nehéz test egyenes mintha játékszer volna, és minden szót egy csont ficam követett. "És mindenek felett, nem okoz neki fájdalmat… - Stefan! - Elena sírt. Tyler feje roppant oda és vissza minden rázásnál. A lány megijedt, attól, amit látott, megijedt, hogy mit csinál Stefan. És mindenekelőtt megrémült Stefan hangjától, hideg hangja volt, mint egy kardtáncoltatónak, gyönyörű és halálos és teljességgel könyörtelen. "Stefan, állj le!" A feje megrándult felé, riadtan, mintha elfeledkezett volna a jelenlétéről. Egy pillanatra ránézett felismerése nélkül, a szeme fekete volt a holdfényben, és a lány arra gondolt, valami ragadozó, valami nagy madár, karcsú ragadozó, ami képes az emberi érzelmekre. Aztán jött a megértés az arcán, és a sötétség kihunyt a szemében, ami elhalványította látását. Nézett Tyler lógó fejét, majd szelíden vörös márvány sírkőhöz fektette. Tyler térdei meghajlottak és ő lecsúszott az arcát, de Elena megkönnyebbülésére kinyitotta a szemét, vagy legalábbis a bal oldalit. A jobb bedagadt. - Nem lesz baja. - mondta Stefan üresen. Ahogy a félelem alább hagyott, Elena üresnek érezte magát. Sokk, gondolta. Sokkos vagyok. Majd talán sikoltozni kezd hisztérikusan, bármelyik pillanatban bekövetkezhet. - Van valaki, aki haza vigyen? - kérdezte Stefan, még mindig azon a hideg, gyilkos hangon. Elena Dick-re és Vickie-re gondolt, isten tudja, mit csinálnak Thomas Fell szobra mellett. – Nem. - mondta. Az agya kezdett újra dolgozni, figyelte a dolgokat maga körül. A lila ruha elől teljesen el volt szakadva, tönkrement. Mechanikusan, ő összehúzta maga előtt. - Haza viszlek. - mondta Stefan. Még akkor is bizsergett, Elena gyors izgalmat, és félelmet érzett, úgy nézett rá. Egy furcsa, elegáns alak, a sírkövek között, az arca sápadt a holdfényben. Még soha nem nézett ki így… olyan szép, mit korábban, de a szépség szinte idegen. Nem csak külföldi, de embertelen, mert nem volt emberi, az aurája, vagy a hatalma. - Köszönöm. Az nagyon kedves lenne, mondta lassan. Nem volt mit tenni. Elmentek. Tyler fájdalmasan kezdett talpra állni őse fejfája mellett. Elena egy másik hideget érzett, ahogy elérték az utat és Stefan a Wickery híd felé fordult. - Én a kocsimat a panziónál hagytam. - mondta. - Ez a leggyorsabb módja számunkra, hogy visszamenjünk.- Ezen az úton jöttél? - Nem, én nem keltem át a hídon. De biztonságos lesz. Elena hitt neki. Sápadt és csendes volt, mellé sétált érintés nélkül, kivéve, amikor csupasz vállára terítette a zakóját. Furcsán úgy érezte, hogy a fiú bármit megöl, ami megpróbálja bántani a lányt. Wickery híd fehér volt a holdfényben, és alatta a jeges vizek örvénylett az ősi sziklák felett. Az egész világ még mindig szép és hideg volt, amint keresztül mentek a tölgyfákon a keskeny ország útra. Elkerített legelők és sötét mezők mellett mentek el, amíg el nem ért egy hosszú kanyargós utat. A panzió egy hatalmas épület rozsda-vörös téglából készült épület volt, és kétoldalt az évszázados cédrusok és juharfák szegélyezték. Mind közül, csak az egyik ablak volt sötét. Stefan kinyitotta az egyik dupla ajtó, és belépett a kis folyosóra, egy lépcsősor volt közvetlenül előttük. A korlát, mint az ajtók, természetes, világos tölgy volt, olyan fényes, hogy úgy tűnt, hogy izzik. Mentek fel a lépcsőn, egy második emeleti szállás rosszul megvilágított volt. Elena meglepetésére, Stefan az egyik hálószobába vitte, és kinyitotta, ami úgy nézett ki, mint a WC-ajtó. Rajta keresztül látni lehetett egy nagyon meredek, nagyon szők lépcsőházat. Micsoda furcsa hely, gondolta. Ez a rejtett lépcső mélyén a ház szívében, ahova a hang kívülről nem jut be. Elérte a lépcső tetejét, és kilépett egy nagy terembe, ami kitette a ház egész harmadik történetét. Ez majdnem olyan volt, mint a félhomályos lépcsőház, de Elena látta a festett fa padlót és a megvilágított ferde plafont. Voltak magas ablakok minden oldalon, és elszórtan néhány darab masszív bútor. A lány rájött, figyeli őt. - Van egy fürdıszoba, ahol én…? Bólintott egy ajtó felé. Levette a zakót, és felé tartotta, nem nézett rá, és bement.

Mivel, nagyon sogáig nem tudtam frisselni ez kivételen hosszú lett:D[máramennyire:(]
Remélem MINDENKINEK tetszik:)

puszii_noxo♥

6.fejezet

Halii.Itt vagyok:)Újra Magyarországon.Franciaország nagyon jóóó volt, de azért hiányzott Magyarország iss:DMint megígértem itt a fejii:)

6. fejezet
 Szeptember 26.
Kedve Naplóm, Sajnálom, hogy már olyan hosszú ideje, és nem tudom igazán megmagyarázni, miért nem írtam, kivéve, hogy olyan sok dolog van, amiről úgy érzem, félek beszélni, még neked. Először is, a legszörnyűbb dolog, ami történt. Az nap, amikor Bonnie, Meredith és én a temetőben voltunk, egy öregembert támadtak meg ott, és majdnem megölték. A rendőrség még mindig nem találta meg a tettest. Az emberek azt hiszik az öreg bolond volt, mert mikor felébredt elkezdett őrjöngeni: "szem a sötétben" és a tölgyfák, és dolgok. De én emlékszem, mi történt velünk akkor éjjel, és tudom. Megijedtem tőle. Mindenki félt egy ideig, és minden gyereknek sötétedés után otthon kellett maradnia, vagy csoportosan mehettek ki. De ez már három hete volt, és nem történt több támadást, így az izgalom lecsillapodott. Judith azt mondja, hogy egy másik csavargónak kellett lennie az elkövetőnek. Tyler Smallwood apja is azt terjeszti, hogy az öreg tette saját magával, bár szeretném látni, hogy valaki a saját torkába harap. De legalább a B terv lefoglalt. Amennyire megy, az már jó. Kaptam több levelet, és egy csokor vörös rózsát "Jean-Claude-tól" (Meredith nagybátyjának van egy virágüzlete), és úgy tűnik, hogy mindenki elfelejtette, hogy engem valaha is érdekelt Stefan. Így aztán a társadalmi helyzetem biztonságos. Caroline nem jelentett problémát. Ami azt illeti, nem tudom, mit is csinál Caroline ezekben, a napokban, és én nem is érdekel. Én soha nem látom őt ebédnél, vagy az iskola után, ő úgy tűnik, hogy teljesen visszaolvadt a régi tömegben. Most már csak egy dolog érdekel. Stefan. Még Bonnie és Meredith sem veszik észre, mennyire fontos ő nekem. Félek nekik elmondani, attól tartok, azt fogják hinni, hülye vagyok. Az iskolában nyugodt és ellenőrzött maszkot viselek, de a belül, nos, ez minden nap csak rosszabb lesz. Judith kezd aggódni értem. Azt mondja, hogy nem eszek eleget ezekben, a napokban, és igaza van. Nem tudok összpontosítani az órákon, vagy valamivel foglalkozni, mint például a Kísértet Ház alapítványi pénzgyőjtő akció. Nem tudok koncentrálni semmire, csak ő rá. És nem értem, miért. ő nem beszélt velem, azóta a borzalmas délután óta. De mondok neked valami furcsát. A múlt héten a történelem teremben, én felpillantottam, és elkapta, hogy rám nézett. Egy pár helyre ültünk egymástól, és ő teljesen oldalra fordult a padjába, és csak nézett. Egy pillanatra szinte megijedt, és a szívem elkezdett hevesen verni, és mi csak bámultunk egymásra, aztán elfordult. De azóta ez még kétszer megtörtént, és minden alkalommal magamon éreztem a szemét, mielőtt láttam volna. Ez a szó szerinti igazság. Tudom, hogy ez nem az én képzelgésem. Ő nem hasonlít egyik fiúra sem, akiket valaha is ismertem. Úgy tűnik, hogy elszigetelt, hogy magányos. Bár ez a saját választása. Ő elég sok találatot szerzett a foci csapatnak, de nem kószál együtt a fiúkkal, kivéve talán Matt-al. Matt az egyetlen, akivel beszél. Lányokkal sem szokott együtt lógni, talán a drogos pletyka nem tett neki valami jó. De ez több, mint hogy elkerüli az embereket, vagy hogy azok kerülik őt. Ő eltűnik az órák között és a fociedzés után, és én soha nem láttam egyszer se a kávézóban. Soha senkit nem hívott meg magához a panzióba. Soha nem ment a kávézóba suli után. Tehát hogyan tudok vele valaha is valahol beszélni, hogy ne tudna elfutni előlem? Ez az igazi probléma a B tervvel. Bonnie azt mondja: "Miért nem akadsz el vele egy viharba, így össze kellene szorosan ölelkeznetek, hogy megőrizzétek a test melegét?" Meredith azt javasolta, hogy az autóm lerobbanhatna a panzió előtt. De az ilyen ötletek sem praktikusak, és én ettől megőrülök, ki kell találnunk valami jobbat. Minden nap egyre rosszabb számomra. Úgy érzem, mintha egy órán, vagy valami, csavarodna körém szorosabban és szorosabban. Ha nem találok valamit hamarosan. Én… Azt akartam mondani, hogy "meghalok".  A megoldás váratlanul és egyszerűen támadt. Sajnáltam Matt-et, tudtam, hogy megsértődött a Jean-Claude pletyka miatt. A fiú azóta alig beszélt vele, mióta ez történet, általában csak gyorsan felém bólintott. És amikor találkozott vele egy napon egy üres folyósón a kreatív írás termen kívül, még csak felé sem nézett. - Matt! - kezdte. Azt akarta mondani neki, hogy ez az egész nem igaz, hogy ő soha nem kezdett volna ki egy másik fiúval, ha nem szólt neki előtte. Azt akarta mondani neki, hogy őt soha nem akarta megbántani, és tudta,  hogy most borzalmasan érzi magát. De nem tudta, hogyan kezdje. Végül, egyszer csak elkiáltotta magát, - Sajnálom! - és megfordult, hogy bemegy az osztályba. - Elena! - mondta, s a lány visszafordult. A fiú most rá nézett, legalábbis, hosszan a szemét, az ajkát és a haját. Aztán megrázta a fejét, mintha azt mondaná ez vicc volt. – Hát, ez a francia srác igazi? - kérdezte végül. - Nem! - mondta Elena azonnal és habozás nélkül. - Én találtam ki, tette hozzá egyszerűen, hogy mindenki azt higgye, nem voltam ideges miatta… - Elhallgatott. - Stefan miatt. Értem. - Matt bólintott, grimaszolva nézett, valamivel, több megértéssel. - Nézd, Elena, ez elég szemét dolog volt tőle. De nem hiszem, hogy személyesnek gondolta. Ő ilyen mindenkivel… - Rajtad kívül. - Nem, úgy beszél velem, néha, de semmi személyes. Soha nem mond semmit a családjáról, vagy hogy mit csinál az iskolán kívül. Olyan, mintha, mintha egy fal venné körül, amin nem tudok átjutni. Én nem. Nem hiszem, hogy valaha bárki is átjuthatna azon a falon. Milyen egy átkozott gyalázat, mert azt hiszem, hogy e mögött ő boldogtalan. Elena elgondolkozott ezen, megbabonázta a látvány Stefan-ról, amit ő eddig soha nem látott. Mindig úgy tűnt a fiú fegyelmezett, nyugodt, zavartalan. De hát, ő tudta, hogy ő is ilyennek mutatja magát a többi ember előtt. Lehetséges, hogy az álarc alatt a fiú is zavart és boldogtalan volt, mint ő? Ekkor jött az ötlet, ami nevetségesen egyszerű volt. Semmi bonyolult rendszer, nincs zivatar vagy lerobbant autó. - Matt! - mondta, lassan. - Nem gondolod, hogy jó lenne, ha valaki helyet kapna a fal mögött? Egy jó dolog, Stefan-nak, érted? Nem gondolod, hogy az lenne a legjobb dolog, ami történhet vele? - A lány felnézett rá intenzíven, hajlandó őt megérteni. Bámult rá egy pillanatig, aztán becsukta a szemét, röviden és megrázta a fejét. – Elena, - mondta hihetetlen ,de te a kis ujjad köré csavarod az embereket. Azt hiszem, nem is tudom, hogy csinálod. És most meg fogsz kérni, hogy tegyek meg valamit, hogy segítsek rajtaütni Stefan-on, és én vagyok olyan hülye balek, hogy talán megállapodnánk abban, hogy csináld. - Te nem vagy hülye, te egy úriember vagy. És én nem akarok tőled szívességet kérni, csak akkor, ha úgy gondolod, hogy az helyes. Nem akarom bántani Stefan-t, és téged sem akarlak bántani. - Te nem? - Nem! Tudom, hogy ez most nem úgy hangzik, de igaz. Én csak azt akarom… - Elhallgatott újra. Hogyan lehetne megmagyarázni azt, mit akar, amikor még csak nem is érti magát? Te csak azt akarod, hogy minden és mindenki körülötted, forogjon, Elena Gilbert. - mondta keserűen. - Te mindig csak azt akarod, ami nincs. - Döbbenten hátralépett, és a lányt nézte. A torka duzzadt, és meleg könny gyűlt össze a szemében. – Ne! - mondta. - Elena, ne nézz így. Nagyon sajnálom. - Sóhajtott. - Rendben, mit is kellene tennem? Elkapni és kidobni a küszöbödre? - Nem! - mondta Elena, még mindig a könnyeivel küszködött. - Csak azt akartam, hogy vedd rá, hogy eljöjjön a Hazatérési bulira a jövő héten. Matt arca furcsa volt. – Csak annyit akarsz, hogy itt legyen a bulin? Elena bólintott. - Rendben van. Biztos vagyok benne, hogy ott lesz. És, Elena… tényleg ha nincs más, akkor szeretném, ha velem jönnél el. - Rendben. - mondta Elena után egy pillanattal később. - És, hát, köszönöm. Matt arca még mindig furcsa volt. - Ne köszönd meg, Elena. Ez igazán… semmi. – Ő még mindig tanakodott, amikor megfordult, és elindult a folyosón.  - Nyugalom. - mondta Meredith, amire Elena a haját rosszallóan megrántotta. - Én még mindig azt hiszem, - mondta Bonnie az ablak mellől. - hogy ők csodálatosak. - Ki? - mormogta Elena szórakozottan. - Mintha nem tudnád. - mondta Bonnie. - A két srácod, akik az utolsó pillanatban csodát műveltek a tegnapi játékban. Amikor az utolsó passzt Stefan elkapta, azt hittem elájulok. Vagy hányok. - Ó, kérlek! - mondta Meredith. És Matt-et a fiú egyszerűen költészet, ahogy mozog… - És egyik sem az enyém. - Elena mondta határozottan. Meredith szakértő ujjai hajából egy mőalkotást varázsoltak, egy puha, gesztenyebarna színű tömeget. És a ruha rendben volt, a jeges, lila szín kihozta a lila színt a szemében. De még sápadtnak és acélosnak nézett ki, nem kissé kipirultan az izgalomtól, hanem fehér és határozott, mint egy nagyon fiatal katona, akit a frontvonalra küldtek. Állt a futballpályán tegnap, amikor bejelentették, hogy ő lett a Hazatérési Királynő, ott már csak egy gondolat járt a fejében. A fiú nem tudta megtagadni, hogy táncoljon vele. Ha egyáltalán eljön a táncra, nem tagadhatja meg a Hazatérési Királynőt. Most ott állt a tükör előtt, és ezt mondogatta, magában újra. - Ma este valaki, akit magadnak akarsz, a tiéd lesz. - mondta Bonnie nyugtatóan. - És, figyelj, ha meg akarsz szabadulni Matt-től, elhívhatom őt és megvigasztalom. Meredith felhorkant. – És mit fog gondolni Raymond?  - Ó, te majd meg tudod vigasztalni. De tényleg, Elena, Szeretem Matt-et. Aztán, ha ott van Stefan, a hármas egy kicsit zsúfolt lesz. Szóval… - Ó, azt csinálsz, amit akarsz. Matt megérdemel némi figyelmet. - Ő biztosan nem megy el tőlem, gondolta Elena. Még mindig nem tudta elhinni, amit éppen vele csinál. De csak most nem engedhet meg magának egy másodikat, gondolta magában, szüksége van minden erejére és a koncentrációra. - Na. - Meredith felcsatolta Elena az utolsó hajtincsét. - Most nézz meg minket, a Hazatérési Királynő és udvarhölgyei vagy annak egy része, egyébként. Gyönyörűek vagyunk. - Mi ez a „királyi többes”? - mondta Elena gúnyosan, de igaz volt. Szépek voltak. Meredith ruhája tiszta bordó, szatén volt, szűk derekú és kiemelte a csípőjét. Világos haja szabadon lógott le a hátán. És Bonnie, ahogy felállt, és csatlakozott a többiekhez a tükör előtt, olyan volt, mint egy csillogó party kedvenc, rózsaszín tafettában, fekete flitterrel. Ami őt illeti… Elena megnézte képmását tapasztalt szemével - és újra arra gondolt, a ruha is rendben van. Az egyetlen szó jutott róla eszébe, hogy kristályos ibolya. Nagyanyja tartotta őket egy kis csuporba, igazi virágok mártott kandírozott cukorba, és megfagyasztotta.Ők együtt mentek, ahogy minden táncra a hetedik osztály óta, kivéve, hogy korábban, Caroline is mindig velük volt. Elenat halványan meglepte, hogy nem is tudja, kivel megy Caroline ma este. Judith és Robert - nemsokára Robert nagybácsi - volt a nappaliban, valamint a Marggret a pizsamájában. - Ó, milyen csinosak vagytok lányok. - mondta Judith csapkodva és izgatottan, mintha ő maga is táncolni menne. Megcsókolta Elena-t, és Margaret felemelte a kezét egy ölelésre.  - Te szép vagy. - mondta a lány, négy éves egyszerűségével. Robert is Elena-t nézte. Pislogott, kinyitotta a száját, és újra becsukta. - Mi a baj, Rob? - Oh! - Nézett Judith-ra, mintha zavarba jött volna. - Nos, valójában, csak az jutott eszembe, hogy az Elena egyik formája Helen. És valamilyen okból Trójai Helénára gondoltam. - Gyönyörű és halálra ítélt. - mondta Bonnie boldogan. - Nos, igen. - mondta Robert, de egyáltalán nem nézett ki boldogan. Elena nem mondott semmit. A csengő megszólalt. Matt lépett be, az ıőjól ismert kék sport kabátjába. Vele volt Ed Goff, Meredith párja, és Raymond Hernandez, Bonnie párja. Elena kereste Stefan-t. - Ő már valószínűleg ott van. - mondta Matt, tolmácsolva pillantását. - Figyelj, Elena… De bármit is akart mondani, elvágta a többi pár a csicsergése. Bonnie és Raymond ment velük Matt kocsijában, és folyamatosan beszéltek egészen az iskoláig. Zene sodródott ki a nyitott ajtókon a tánctérről. Amint Elena kiszállt az autóból, furcsa bizonyosság rohant át rajta. Valami történni fog, döbbent rá, nézte a nagy teret az iskola épülete előtt. A békés kis lepel, ami elmúlt hetekben volt, hogy a magas emelkedtek. Kész vagyok, gondolta. És remélte, hogy ez igaz. Belül volt egy kaleidoszkóp színes és aktív. A lány és Matt is abban a pillanatban értek be, és bókokat kaptak mindketten. Elena ruhája…, a haja…, a virága. Matt egy legenda volt: mint Joe Montana, már várt rá egy atlétikai ösztöndíj. A szédítő forgatagában kellett neki egy kis élet és lélegzet, Elena egy sötét fejet keresett. Tyler Smallwood nehezen rálélegzett a lányra, puncs és Brut és Doublemint rágó illata volt a leheletének. Az ő randija gyilkosnak ígérkezett. Elena ügyet sem vetett rá, abban a reményben, hogy ő is elmegy. Mr. Tanner papírpohárral ácsorgott, mintha nyakkendője fojtogatná őt. Perel Carson, a mások magas végzős hazatérési hercegnő, nézte és csodálta a lila ruha. Bonnie már a táncparketten volt, a csillámló fények. De sehol sem látnta Elena Stefan-t. Még egy fuvallat a Doublemint-ből, és ő lesz a beteg. Lány megbökte Matt-et, és menekült az asztalhoz, felfrissülni, ahol Lyman edző indított egy vitát a játékról. Párok és csoportok jöttek oda hozzájuk, eltölteni egy pár percet, majd visszahúzódtak, hogy helyet adjanak a következő a sornak. Mintha csak valóban királyi személy lenne, gondolta Elena vadul. Oldalra pillantott, hogy lássa, ahogy Matt szórakozik rajta, de mereven balra nézett. A lány követte a tekintetét. És ott, félig focisták csoportja mögé rejtve ott volt a sötét fej, amit eddig keresett. Összetéveszthetetlen, még ebben a gyenge fényben is. Izgalom futott át rajta, mindennél nagyobb fájdalom. - Most mi lesz? - mondta Matt, állkapcsát összeszorítva. - A disznó-összeköttetés? - Nem. Meg fogom megkérni, hogy a táncoljunk, ez minden. Megvárom, amíg mi már táncoltunk egyszer, ha akarod.Megrázta a fejét, és a lány határozottan elindult Stefan felé a tömegben.
Hát ez lenne:$$$.Ja és még valami.Nagyon köszönöm zsoniiinak♥ a bíztatást és a meglepetést.:):)
Köszii Zsonimm♥.Szeretlek.<3

puxXx_noxo

halii

Sziasztook:)
Sajnos, haza kell mennem Magyaro.-ra:(:(:(
Most a repuloterrol irok:DD
fel ora 1 EUROO:$:)
szoval, azt szerettem volna mondani, hogy most(vasarnap) 14:00kor indul a repulom szval meg van idom, csak azt szerettem volna mondani, hogy hetfon FRISS!!!Ja, es nagyon sajnalom, hogy tobb mint 3hetig nem frisseltem:(:(
de azert irtoo jool ereztm magam franciaba(HHH):)
szval hetfon FRISS!!

puxXx_noxo♥

ja, es meg valami:)nagyonagyon sajnalommm hogy el kell viselnetek, az en hablatyomat:)de nem tehetekl rola nem magyar a billenytuzet: ((

megegyszer puszii♥

Díj

Egy hatalmas megtiszteltetés[zsonii fordítása noxo hablatyábólxD]

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Szóval nagyonagyon köszönöm Oja-shionak♥♥♥♥♥♥♥♥.Nem is gondoltam volna, hogy valakitől kapok ilyet:)
Oja-shio: http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/, http://armageddon-oja-shio.blogspot.com/
1.Imádom a barátaimat
2.Imádom a Twilight sagát.
3.Nagyon szeretem a zenét[főleg a moldvait amit Ojától ismertem meg♥]
4.Nagyonagyon szeretek olvasni
5.A kínai kaja a kedvencem;)
6.Minden vágyam, hogy eljussak Hollywoodba.♥
7.Utálom a suliit:)

És hét blog ami megérdemli a díjat:
Hencii:http://alkonyat-newmoon-eclipse.blogspot.com
Wedó:http://twizona.blogspot.com/
Betty:http://www.cullenek-weekdays-betty.blogspot.com/
Sehike:http://sehikeblog.blogspot.com/
Drusilla:http://lapushvampirja.blogspot.com/
Ivi:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Nikcimaci:http://nikcimaci.blogspot.com/
Nagyonagyon köszönöm mégegyszer Ojáának♥♥♥♥

puxXx_noxo♥

Wíííííííííí[látod(;)

Hellobello megint(:

Megkértem zsoni barátnémat ,hogy amiket hablatyolok azokat írja le a blogomba:)
Elősször is.Megszeretném köszönni Oja-shionak amit a SZJ tett velem:)Köszönöm drágámm♥
Valamint Zsoninak♥♥ aki msnen nagyon bíztatott sok mindenre; )és persze beírta a blogomba amit kértem tőle.De azért ne higyétek, hogy abeszélgetésink olyan csodásak voltakxDSajnos túl sok mindent nem ismert Zsonikám♥ az én handzsalandzsámbóóól:).
Jelentkeztem Wedo szerepestjéreXDNem tudom, hogy mi fog kisülni a beszédemből(:
Emmett leszek:)Tudod Zsoni♥:P:P:P:PNa mindegy nem feszítem tovább a húrt(vagy ezt nem tom hogy mondják:S)Szóval sziasztoook:)A szerepesten találkozunk(márakivel(:)

pusszantalak titteket_puxx.noxo

tessék noxokámm beírtammm;)puszillak♥_zsonii