6.fejezet

Halii.Itt vagyok:)Újra Magyarországon.Franciaország nagyon jóóó volt, de azért hiányzott Magyarország iss:DMint megígértem itt a fejii:)

6. fejezet
 Szeptember 26.
Kedve Naplóm, Sajnálom, hogy már olyan hosszú ideje, és nem tudom igazán megmagyarázni, miért nem írtam, kivéve, hogy olyan sok dolog van, amiről úgy érzem, félek beszélni, még neked. Először is, a legszörnyűbb dolog, ami történt. Az nap, amikor Bonnie, Meredith és én a temetőben voltunk, egy öregembert támadtak meg ott, és majdnem megölték. A rendőrség még mindig nem találta meg a tettest. Az emberek azt hiszik az öreg bolond volt, mert mikor felébredt elkezdett őrjöngeni: "szem a sötétben" és a tölgyfák, és dolgok. De én emlékszem, mi történt velünk akkor éjjel, és tudom. Megijedtem tőle. Mindenki félt egy ideig, és minden gyereknek sötétedés után otthon kellett maradnia, vagy csoportosan mehettek ki. De ez már három hete volt, és nem történt több támadást, így az izgalom lecsillapodott. Judith azt mondja, hogy egy másik csavargónak kellett lennie az elkövetőnek. Tyler Smallwood apja is azt terjeszti, hogy az öreg tette saját magával, bár szeretném látni, hogy valaki a saját torkába harap. De legalább a B terv lefoglalt. Amennyire megy, az már jó. Kaptam több levelet, és egy csokor vörös rózsát "Jean-Claude-tól" (Meredith nagybátyjának van egy virágüzlete), és úgy tűnik, hogy mindenki elfelejtette, hogy engem valaha is érdekelt Stefan. Így aztán a társadalmi helyzetem biztonságos. Caroline nem jelentett problémát. Ami azt illeti, nem tudom, mit is csinál Caroline ezekben, a napokban, és én nem is érdekel. Én soha nem látom őt ebédnél, vagy az iskola után, ő úgy tűnik, hogy teljesen visszaolvadt a régi tömegben. Most már csak egy dolog érdekel. Stefan. Még Bonnie és Meredith sem veszik észre, mennyire fontos ő nekem. Félek nekik elmondani, attól tartok, azt fogják hinni, hülye vagyok. Az iskolában nyugodt és ellenőrzött maszkot viselek, de a belül, nos, ez minden nap csak rosszabb lesz. Judith kezd aggódni értem. Azt mondja, hogy nem eszek eleget ezekben, a napokban, és igaza van. Nem tudok összpontosítani az órákon, vagy valamivel foglalkozni, mint például a Kísértet Ház alapítványi pénzgyőjtő akció. Nem tudok koncentrálni semmire, csak ő rá. És nem értem, miért. ő nem beszélt velem, azóta a borzalmas délután óta. De mondok neked valami furcsát. A múlt héten a történelem teremben, én felpillantottam, és elkapta, hogy rám nézett. Egy pár helyre ültünk egymástól, és ő teljesen oldalra fordult a padjába, és csak nézett. Egy pillanatra szinte megijedt, és a szívem elkezdett hevesen verni, és mi csak bámultunk egymásra, aztán elfordult. De azóta ez még kétszer megtörtént, és minden alkalommal magamon éreztem a szemét, mielőtt láttam volna. Ez a szó szerinti igazság. Tudom, hogy ez nem az én képzelgésem. Ő nem hasonlít egyik fiúra sem, akiket valaha is ismertem. Úgy tűnik, hogy elszigetelt, hogy magányos. Bár ez a saját választása. Ő elég sok találatot szerzett a foci csapatnak, de nem kószál együtt a fiúkkal, kivéve talán Matt-al. Matt az egyetlen, akivel beszél. Lányokkal sem szokott együtt lógni, talán a drogos pletyka nem tett neki valami jó. De ez több, mint hogy elkerüli az embereket, vagy hogy azok kerülik őt. Ő eltűnik az órák között és a fociedzés után, és én soha nem láttam egyszer se a kávézóban. Soha senkit nem hívott meg magához a panzióba. Soha nem ment a kávézóba suli után. Tehát hogyan tudok vele valaha is valahol beszélni, hogy ne tudna elfutni előlem? Ez az igazi probléma a B tervvel. Bonnie azt mondja: "Miért nem akadsz el vele egy viharba, így össze kellene szorosan ölelkeznetek, hogy megőrizzétek a test melegét?" Meredith azt javasolta, hogy az autóm lerobbanhatna a panzió előtt. De az ilyen ötletek sem praktikusak, és én ettől megőrülök, ki kell találnunk valami jobbat. Minden nap egyre rosszabb számomra. Úgy érzem, mintha egy órán, vagy valami, csavarodna körém szorosabban és szorosabban. Ha nem találok valamit hamarosan. Én… Azt akartam mondani, hogy "meghalok".  A megoldás váratlanul és egyszerűen támadt. Sajnáltam Matt-et, tudtam, hogy megsértődött a Jean-Claude pletyka miatt. A fiú azóta alig beszélt vele, mióta ez történet, általában csak gyorsan felém bólintott. És amikor találkozott vele egy napon egy üres folyósón a kreatív írás termen kívül, még csak felé sem nézett. - Matt! - kezdte. Azt akarta mondani neki, hogy ez az egész nem igaz, hogy ő soha nem kezdett volna ki egy másik fiúval, ha nem szólt neki előtte. Azt akarta mondani neki, hogy őt soha nem akarta megbántani, és tudta,  hogy most borzalmasan érzi magát. De nem tudta, hogyan kezdje. Végül, egyszer csak elkiáltotta magát, - Sajnálom! - és megfordult, hogy bemegy az osztályba. - Elena! - mondta, s a lány visszafordult. A fiú most rá nézett, legalábbis, hosszan a szemét, az ajkát és a haját. Aztán megrázta a fejét, mintha azt mondaná ez vicc volt. – Hát, ez a francia srác igazi? - kérdezte végül. - Nem! - mondta Elena azonnal és habozás nélkül. - Én találtam ki, tette hozzá egyszerűen, hogy mindenki azt higgye, nem voltam ideges miatta… - Elhallgatott. - Stefan miatt. Értem. - Matt bólintott, grimaszolva nézett, valamivel, több megértéssel. - Nézd, Elena, ez elég szemét dolog volt tőle. De nem hiszem, hogy személyesnek gondolta. Ő ilyen mindenkivel… - Rajtad kívül. - Nem, úgy beszél velem, néha, de semmi személyes. Soha nem mond semmit a családjáról, vagy hogy mit csinál az iskolán kívül. Olyan, mintha, mintha egy fal venné körül, amin nem tudok átjutni. Én nem. Nem hiszem, hogy valaha bárki is átjuthatna azon a falon. Milyen egy átkozott gyalázat, mert azt hiszem, hogy e mögött ő boldogtalan. Elena elgondolkozott ezen, megbabonázta a látvány Stefan-ról, amit ő eddig soha nem látott. Mindig úgy tűnt a fiú fegyelmezett, nyugodt, zavartalan. De hát, ő tudta, hogy ő is ilyennek mutatja magát a többi ember előtt. Lehetséges, hogy az álarc alatt a fiú is zavart és boldogtalan volt, mint ő? Ekkor jött az ötlet, ami nevetségesen egyszerű volt. Semmi bonyolult rendszer, nincs zivatar vagy lerobbant autó. - Matt! - mondta, lassan. - Nem gondolod, hogy jó lenne, ha valaki helyet kapna a fal mögött? Egy jó dolog, Stefan-nak, érted? Nem gondolod, hogy az lenne a legjobb dolog, ami történhet vele? - A lány felnézett rá intenzíven, hajlandó őt megérteni. Bámult rá egy pillanatig, aztán becsukta a szemét, röviden és megrázta a fejét. – Elena, - mondta hihetetlen ,de te a kis ujjad köré csavarod az embereket. Azt hiszem, nem is tudom, hogy csinálod. És most meg fogsz kérni, hogy tegyek meg valamit, hogy segítsek rajtaütni Stefan-on, és én vagyok olyan hülye balek, hogy talán megállapodnánk abban, hogy csináld. - Te nem vagy hülye, te egy úriember vagy. És én nem akarok tőled szívességet kérni, csak akkor, ha úgy gondolod, hogy az helyes. Nem akarom bántani Stefan-t, és téged sem akarlak bántani. - Te nem? - Nem! Tudom, hogy ez most nem úgy hangzik, de igaz. Én csak azt akarom… - Elhallgatott újra. Hogyan lehetne megmagyarázni azt, mit akar, amikor még csak nem is érti magát? Te csak azt akarod, hogy minden és mindenki körülötted, forogjon, Elena Gilbert. - mondta keserűen. - Te mindig csak azt akarod, ami nincs. - Döbbenten hátralépett, és a lányt nézte. A torka duzzadt, és meleg könny gyűlt össze a szemében. – Ne! - mondta. - Elena, ne nézz így. Nagyon sajnálom. - Sóhajtott. - Rendben, mit is kellene tennem? Elkapni és kidobni a küszöbödre? - Nem! - mondta Elena, még mindig a könnyeivel küszködött. - Csak azt akartam, hogy vedd rá, hogy eljöjjön a Hazatérési bulira a jövő héten. Matt arca furcsa volt. – Csak annyit akarsz, hogy itt legyen a bulin? Elena bólintott. - Rendben van. Biztos vagyok benne, hogy ott lesz. És, Elena… tényleg ha nincs más, akkor szeretném, ha velem jönnél el. - Rendben. - mondta Elena után egy pillanattal később. - És, hát, köszönöm. Matt arca még mindig furcsa volt. - Ne köszönd meg, Elena. Ez igazán… semmi. – Ő még mindig tanakodott, amikor megfordult, és elindult a folyosón.  - Nyugalom. - mondta Meredith, amire Elena a haját rosszallóan megrántotta. - Én még mindig azt hiszem, - mondta Bonnie az ablak mellől. - hogy ők csodálatosak. - Ki? - mormogta Elena szórakozottan. - Mintha nem tudnád. - mondta Bonnie. - A két srácod, akik az utolsó pillanatban csodát műveltek a tegnapi játékban. Amikor az utolsó passzt Stefan elkapta, azt hittem elájulok. Vagy hányok. - Ó, kérlek! - mondta Meredith. És Matt-et a fiú egyszerűen költészet, ahogy mozog… - És egyik sem az enyém. - Elena mondta határozottan. Meredith szakértő ujjai hajából egy mőalkotást varázsoltak, egy puha, gesztenyebarna színű tömeget. És a ruha rendben volt, a jeges, lila szín kihozta a lila színt a szemében. De még sápadtnak és acélosnak nézett ki, nem kissé kipirultan az izgalomtól, hanem fehér és határozott, mint egy nagyon fiatal katona, akit a frontvonalra küldtek. Állt a futballpályán tegnap, amikor bejelentették, hogy ő lett a Hazatérési Királynő, ott már csak egy gondolat járt a fejében. A fiú nem tudta megtagadni, hogy táncoljon vele. Ha egyáltalán eljön a táncra, nem tagadhatja meg a Hazatérési Királynőt. Most ott állt a tükör előtt, és ezt mondogatta, magában újra. - Ma este valaki, akit magadnak akarsz, a tiéd lesz. - mondta Bonnie nyugtatóan. - És, figyelj, ha meg akarsz szabadulni Matt-től, elhívhatom őt és megvigasztalom. Meredith felhorkant. – És mit fog gondolni Raymond?  - Ó, te majd meg tudod vigasztalni. De tényleg, Elena, Szeretem Matt-et. Aztán, ha ott van Stefan, a hármas egy kicsit zsúfolt lesz. Szóval… - Ó, azt csinálsz, amit akarsz. Matt megérdemel némi figyelmet. - Ő biztosan nem megy el tőlem, gondolta Elena. Még mindig nem tudta elhinni, amit éppen vele csinál. De csak most nem engedhet meg magának egy másodikat, gondolta magában, szüksége van minden erejére és a koncentrációra. - Na. - Meredith felcsatolta Elena az utolsó hajtincsét. - Most nézz meg minket, a Hazatérési Királynő és udvarhölgyei vagy annak egy része, egyébként. Gyönyörűek vagyunk. - Mi ez a „királyi többes”? - mondta Elena gúnyosan, de igaz volt. Szépek voltak. Meredith ruhája tiszta bordó, szatén volt, szűk derekú és kiemelte a csípőjét. Világos haja szabadon lógott le a hátán. És Bonnie, ahogy felállt, és csatlakozott a többiekhez a tükör előtt, olyan volt, mint egy csillogó party kedvenc, rózsaszín tafettában, fekete flitterrel. Ami őt illeti… Elena megnézte képmását tapasztalt szemével - és újra arra gondolt, a ruha is rendben van. Az egyetlen szó jutott róla eszébe, hogy kristályos ibolya. Nagyanyja tartotta őket egy kis csuporba, igazi virágok mártott kandírozott cukorba, és megfagyasztotta.Ők együtt mentek, ahogy minden táncra a hetedik osztály óta, kivéve, hogy korábban, Caroline is mindig velük volt. Elenat halványan meglepte, hogy nem is tudja, kivel megy Caroline ma este. Judith és Robert - nemsokára Robert nagybácsi - volt a nappaliban, valamint a Marggret a pizsamájában. - Ó, milyen csinosak vagytok lányok. - mondta Judith csapkodva és izgatottan, mintha ő maga is táncolni menne. Megcsókolta Elena-t, és Margaret felemelte a kezét egy ölelésre.  - Te szép vagy. - mondta a lány, négy éves egyszerűségével. Robert is Elena-t nézte. Pislogott, kinyitotta a száját, és újra becsukta. - Mi a baj, Rob? - Oh! - Nézett Judith-ra, mintha zavarba jött volna. - Nos, valójában, csak az jutott eszembe, hogy az Elena egyik formája Helen. És valamilyen okból Trójai Helénára gondoltam. - Gyönyörű és halálra ítélt. - mondta Bonnie boldogan. - Nos, igen. - mondta Robert, de egyáltalán nem nézett ki boldogan. Elena nem mondott semmit. A csengő megszólalt. Matt lépett be, az ıőjól ismert kék sport kabátjába. Vele volt Ed Goff, Meredith párja, és Raymond Hernandez, Bonnie párja. Elena kereste Stefan-t. - Ő már valószínűleg ott van. - mondta Matt, tolmácsolva pillantását. - Figyelj, Elena… De bármit is akart mondani, elvágta a többi pár a csicsergése. Bonnie és Raymond ment velük Matt kocsijában, és folyamatosan beszéltek egészen az iskoláig. Zene sodródott ki a nyitott ajtókon a tánctérről. Amint Elena kiszállt az autóból, furcsa bizonyosság rohant át rajta. Valami történni fog, döbbent rá, nézte a nagy teret az iskola épülete előtt. A békés kis lepel, ami elmúlt hetekben volt, hogy a magas emelkedtek. Kész vagyok, gondolta. És remélte, hogy ez igaz. Belül volt egy kaleidoszkóp színes és aktív. A lány és Matt is abban a pillanatban értek be, és bókokat kaptak mindketten. Elena ruhája…, a haja…, a virága. Matt egy legenda volt: mint Joe Montana, már várt rá egy atlétikai ösztöndíj. A szédítő forgatagában kellett neki egy kis élet és lélegzet, Elena egy sötét fejet keresett. Tyler Smallwood nehezen rálélegzett a lányra, puncs és Brut és Doublemint rágó illata volt a leheletének. Az ő randija gyilkosnak ígérkezett. Elena ügyet sem vetett rá, abban a reményben, hogy ő is elmegy. Mr. Tanner papírpohárral ácsorgott, mintha nyakkendője fojtogatná őt. Perel Carson, a mások magas végzős hazatérési hercegnő, nézte és csodálta a lila ruha. Bonnie már a táncparketten volt, a csillámló fények. De sehol sem látnta Elena Stefan-t. Még egy fuvallat a Doublemint-ből, és ő lesz a beteg. Lány megbökte Matt-et, és menekült az asztalhoz, felfrissülni, ahol Lyman edző indított egy vitát a játékról. Párok és csoportok jöttek oda hozzájuk, eltölteni egy pár percet, majd visszahúzódtak, hogy helyet adjanak a következő a sornak. Mintha csak valóban királyi személy lenne, gondolta Elena vadul. Oldalra pillantott, hogy lássa, ahogy Matt szórakozik rajta, de mereven balra nézett. A lány követte a tekintetét. És ott, félig focisták csoportja mögé rejtve ott volt a sötét fej, amit eddig keresett. Összetéveszthetetlen, még ebben a gyenge fényben is. Izgalom futott át rajta, mindennél nagyobb fájdalom. - Most mi lesz? - mondta Matt, állkapcsát összeszorítva. - A disznó-összeköttetés? - Nem. Meg fogom megkérni, hogy a táncoljunk, ez minden. Megvárom, amíg mi már táncoltunk egyszer, ha akarod.Megrázta a fejét, és a lány határozottan elindult Stefan felé a tömegben.
Hát ez lenne:$$$.Ja és még valami.Nagyon köszönöm zsoniiinak♥ a bíztatást és a meglepetést.:):)
Köszii Zsonimm♥.Szeretlek.<3

puxXx_noxo